A méhnyakrák egy, a nőket érintő rosszindulatú daganatos megbetegedés, ami napjainkban a gyakori halálokok között szerepel. Magyarországon évente közel 1 500 új esetet fedeznek fel, az érintettek jelentős hányada ekkor már gyógyíthatatlan stádiumban van. Bár a méhnyakrák már korai stádiumban is jól felismerhető, és megfelelő kezeléssel akár végleges gyógyulás is elérhető, kiemelkedő helyet foglal el a halálozási statisztikákban.
A méhnyakrák a méh alsó, elkeskenyedő részén – a méhnyakon – hosszú évek alatt lassan, lényegében panasz- és tünetmentesen kifejlődő, rosszindulatú, daganatos betegség, melyet humán papillomavírus (HPV) fertőzés okoz. A méhnyakrák daganatmegelőző állapota a cervicalis intraepitelialis neoplasia (CIN). Ez még nem valódi daganat, de a rákszűrés során diagnosztizálható, és az idejében végzett beavatkozással gyógyítható.
Világszerte a méhnyakrák a tizenkettedik leggyakoribb ráktípus, és a női halálozási arányt tekintve a mellrák után a második leggyakoribb daganattípus. Évente 100 000 nőből 16 betegszik meg, akik közül kilencnél halálos kimenetelű.
A rossz statisztikai mutatók annak köszönhetők, hogy a méhnyakrákszűrés bevezetése és országszerte elérhetővé tétele ellenére a nők jelentős része nem vesz részt ezen a vizsgálaton, noha a szűrés során már korai stádiumban is jól felismerhető a betegség, ami az időben megkezdett kezeléssel az esetek nagy részében gyógyítható.
A vírus emberről emberre alapvetően nemi úton terjed. Ehhez nem feltétlenül szükséges a tényleges szexuális aktus, hanem az aktus nélküli intim együttlét során, az egyéb módon történő testi érintkezés is elegendő lehet. Ebből következik, hogy az aktív nemi életet folytató nők mintegy 80%–a valamelyik életszakaszában megfertőződik a vírus valamelyik – nem rosszindulatú daganatot okozó – típusával.
A beteg által is észlelhető tünetek csak olyan előrehaladott állapotban jelentkeznek,b amikor a teljes gyógyulást eredményező beavatkozásokra nincs lehetőség.
Kockázati tényezők
A betegség hosszú idő, akár 10-20 év alatt fejlődik ki, és panaszokat, tüneteket egészen addig nem okoz, míg a kórfolyamat már olyan előrehaladott nem lesz, hogy tényleges gyógyítása nem lehetséges. A betegséget sokszor csak szűrővizsgálatok során fedezik fel.
tünetei:
A méhszájseb elnevezés csak a köznyelvben használatos kifejezés, valójában nem sebről van szó, hanem az ectropium, vagy a cervalisatio nevű elváltozást értik alatta. Ezek megjelenése pirosas-rózsaszínes, bolyhos felszínt eredményez a méhszájon, ezért nőgyógyászati vizsgálat során szabad szemmel is látható. Az elváltozás oka, hogy a méhnyakcsatornában jelen lévő hengerhámsejtek, a méhnyak felszínét borító laphámsejteket kissé kiszorítják.
Az elváltozás gyakran fordul elő fiatal korban, fogamzásgátló szedése mellett, és terhesség során, de megjelenése önmagában nem jelent semmi kórosat. Az elváltozást megfelelő helyi kezelését gyakran kell kiegészíteni szájon át szedhető gyógyszerekkel is, a kórokozóktól való biztos megszabadulás érdekében.
Rendszerint nem jár fájdalommal, sok esetben tünetei sincsenek, vagy minimálisak.
Legjellemzőbb tünete a szexuális aktust követő pecsételő vérzés, esetenként véres hüvelyi folyás, menstruáción kívüli kisebb vérzések.
A méhszájsebet azért fontos megemlíteni, mert sok esetben a méhnyakrákot félrediagnosztizálják, és méhszájsebként kezdik el kezelni – ami nyilvánvalóan nem segít a beteg állapotán.
